Mi köze a pestisjárványnak az ingyenes színházhoz?

HVG BrandLab: Nehéz évadot zártak a színházak, áprilisban még úgy tűnt a Szegedi Szabadtéri Játékok is elmarad. Szerencsére nem így lett, de a fesztivál mégis merőben más volt idén, mint eddig. A legnagyobb visszhangja az Akárki című előadásnak volt.

Herczeg Tamás: Nagyon katartikus és felemelő érzésekkel zártuk az évadot. Végül olyan dimenzióba került a Szegedi Szabadtéri Játékok, amit nem is mertünk remélni még tavasszal. Hosszas keresés után találtunk egy művet, amivel kiválthattuk, hogy nem tudjuk felépíteni a 4000 férőhelyes lelátót és az óriási színpadot a Dóm téren. Egy pódiumszínpadot építettünk, letettünk a macskakövekre a székeket, így alakítottuk ki a színházat, aminek a háttere a székesegyház volt. Mondhatni visszatértünk az 1931-es kezdetekhez. Az előképünknek számító Salzburgi Ünnepi Játékokon minden évben – idén éppen 100 éve – ezt a darabot játsszák. Most vált számunkra is aktuálissá ez a darab, amelyet a középkorban a pestisjárványok idején játszottak. A humán létezés legfontosabb kérdéseiről gondolkodhatunk, az elmúlásról, és hogy mi az, ami elkísérhet minket a végsőkig.

Mindemellett voltak ingyenes szimfonikus zenekari koncertjeink a Dóm téren, és visszatekintettünk a korábbi évek sikeres produkcióira is. Láthattak Shakespeare-t, hallhattak két Verdi-előadást és egy Puccinit. Emellett a vígszínháznyi méretű Újszegedi Szabadtéri Színpadon volt operabemutatónk, Moliére-komédiánk, vígjátékunk, és családi mesebalettünk. Az idei évadunkon összesen 16 estén fogadtuk így a közönséget.

H.B.: A kritikusok kiemelték az Akárki kapcsán a Szegedi Szabadtéri Játékokra amúgy nem jellemző egyszerűséget.

H.T.: A nemes egyszerűségnek különös jelentősége volt.  A Dóm téren minden megvan, ami Szegeden fontos: ott található a könyvtár, a püspöki palota, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert kutatólaboratóriuma, az egyetem oktatási épülete és persze a székesegyház. Ha léteznek metafizikai erők, amelyek képesek egymásra hatni, akkor ezek az Akárki létrejöttét segítették és kísérték. A tér természetes közegében még a harangok kongása is szerves részéve vált a játéknak.

H.B.: Ennek volt dramaturgiai jelentősége?

H.T.: A próbák során komponálódott bele, így a beleolvadása katartikus élménnyé vált. Én már a próbafolyamatok során személyesen is a hatása alá kerültem. Máskor menedzserként és producerként csak drukkolok, de amikor szükség lett egy láthatatlan statisztára, akit a keresztet formáló ruha teljesen eltakar, elsőként jelentkeztem. Nem tudok meghatottság nélkül emlékezni a pillanatra, amikor a Dóm tér keresztjét, és a játékok keresztjét ilyen módon magamra ölthettem.

H.B.: Az évad kapcsán mit tapasztaltak a közönség felől?

H.T.: Már a vírushelyzet kitörésekor végeztünk egy szociológiai kutatást, amiből kiderült, hogy nincs félelem és elutasítottság a színházakkal – különösen a szabadtérikkel – szemben. És a kultúra iránti vágy talán még erősebb lett az elzártság idején. A nyári szezon lezárásával egyértelművé vált, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok szerves része a város és az ország kulturális lüktetésének. A nézők érdeklődése kikövetelte, hogy több produkció kapcsán is további előadásokat kellett beiktatnunk. Csodálatos volt megtapasztalni a közönség vágyódását és ragaszkodását a Szegedi Szabadtéri Játékok iránt.

H.B.: Kötelező volt a maszk és távolabb tették egymástól a székeket?

H.T.: A nyári időszak alatt nem voltak ilyen előírások, és a tapasztalat alapján nem is volt szükség rá. A mai körülmények között a legbiztonságosabb színház a szabadtéri színház, nemcsak nálunk, hanem az egész országban. Nem hiába próbáltak a kőszínházak is kitelepülni, reneszánszát élte idén a szabadtéri színházi lét. És szabadtéren színházat csinálni ünnep. A kőszínházban leoltják a lámpákat és sötét lesz, kint viszont meg kell várni, hogy besötétedjen. Ki kell várni, amíg feljönnek a csillagok. Ennek van egy különleges hangulata. És amennyire féltünk elindulni, és szomorúak voltunk, hogy az idei évad elmaradhat még tavasszal, annyira megérte végül előre menekülni. Irigy lennék, ha nem nekünk adatott volna meg ez az évad! Rátaláltunk újra arra, ami művészileg igen fontos: az igaz és őszinte színházra.

H.B.: Mit lehet tudni a közönség összetételéről, változott idén a nézősereg?

H.T.: Idén nincs erről statisztikánk, de azt már régóta tudjuk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokra felerészben a turizmus révén jutnak el az emberek az ország más részeiről. Így annak érdekében, hogy picit felélénkítsük a haldokló turizmust, az ingyenes jegyek felét átadtuk a szállodáknak, hogy élénkítsük a város idegenforgalmát.

H.B.: Menedzserként, azaz a fesztivál pénzügyi felelőseként hogyan viselte a veszélyhelyzet hatását a Játékokra, illetve a magyar színházi életre?

H.T.: A Szegedi Szabadtéri Játékok köztudottan nagy presztizsű és elismert brandű esemény, ebből kifolyólag magas árakkal dolgoztunk. Eddig. De most szakítottunk ezzel a hagyománnyal is. Harangozó Gyula művészeti igazgatóval úgy döntöttünk, hogy nem lehet beárazni azt, ami nem olyan, mint amilyen szokott lenni. Egy ilyen helyzetben kell filantrópnak lenni, és az ingyenességnek is van mondanivalója: visszatértünk a Szabadtéri Játékok alapítójának, Klebelsberg Kunónak népszínházi gondolatához.

A merkantilista szemlélet eluralkodott rajtunk az utóbbi években, ezt be kellett látnom. Pedig a népszínház nemcsak azt jelenti, hogy a közönség minden rétegét kiszolgáljuk műfaji tekintetben, tehát operát, szimfonikus koncertet, vígjátékot, musicalt játszunk, hanem azt is, hogy nem gördít anyagi akadályt az érdeklődők elé. Ezt jó lenne továbbra is szem előtt tartani.

H.B.: És ez megvalósítható hosszú távon?

H.T.: E tekintetben nem vagyok a legderűlátóbb. Megpróbáljuk a szimfonikus ajándékkoncertet és az Akárkit valahogy továbbra is beilleszteni a programba ingyenesen. Aztán egy stabilabb gazdasági helyzetben, azt hiszem, átállok arra az oldalra, ahol a kultúrának az a szerepe, hogy minél többekhez eljuttassa a művészetet.  

H.B.: A kulturális szférában mégis mindenki csak rövidebb távra tervez. Az önök esetében ez 2021 nyarát jelenti. Újra felépülhet a lelátós nézőtér, és lesznek nagyszabású produkciók?

H.T.: Utólag kiderült, hogy idén is létrejöhetett volna, ha nem olyan ütemben és váratlanul következnek be az események a járványhelyzetben. Most úgy érzem, hogy a szabadtéri színház nincs veszélyben: működőképes és biztonságos. Legalábbis ezt mutatta az előző évad, a közönségre pedig a jövőben is számíthatunk.

2021-ben lesz 90 éves a Szegedi Szabadtéri Játékok. 35 évvel ezelőtt a Jézus Krisztus Szupersztár Szegedről kiindulva hódította meg a közönséget, így az évfordulót kihasználva újra műsorra tűzzük. Közönségkedvenc darabokkal is újra előrukkolunk, az Apáca Show-val, a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-darabbal, ami örökérvényű és mindig aktuális. A West Side Story is nagyon izgalmas lehetőségeket rejt szabadtéren. Újszegeden pedig folytatjuk a Verdi-sorozatot a Traviatával, illetve Moliére Scapin furfangjait és a Hófehérke és a hét törpét nézheti meg a közönség.

H.B.: A vírus viszont nem tűnt el, vajon minden megvalósulhat?

H.T.: Előre kell menni, ezt döntöttük el a stábbal. A szabadtéri produkciókban mindig ott van az időjárási bizonytalanság, ehhez mi már hozzászoktunk. Borús időben izgulunk, de az utolsó pillanatig ki kell tartanunk. Végső soron pedig úgysem rajtunk múlik, hanem az égieken is.  

A tartalom a Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztőesége nem vett részt.