Kibe akarják valójában belefojtani a szót?

Emlékszik még valaki arra, amikor szinte azonnal, a 2010-es kormányalakítás és a médiatörvény elfogadása után a szabadság európai hősei leragasztott szájjal, üres címlapokkal tiltakoztak az Európai Parlamentben a magyar sajtószabadságot gyászolva?

Elvileg már akkor megszűnt a magyar sajtószabadság, ehhez képest szinte minden évben újra és újra megszűnik. Most épp a koronavírus-járvány kapcsán hozott intézkedések, különösen a rémhírterjesztés tilalmának szigorítása miatt igazgat a fortélyos félelem és rettegnek az újságírók - jelenti Soros György szervezete. Mindezt annak dacára, hogy egyetlen újságírónak sem görbült a haja szála sem, hiszen mindenki tudja, hogy bárki bármilyen véleményt megfogalmazhat, a törvény szigorúan a rémhírterjesztésre vonatkozik. Így néhány fake news-oldalt működtető delikvens már kapott is karperecet, ám a magukat a független, objektív tájékoztatás non plus ultráinak, na meg a világ közepének gondoló médiumok újságírói közül senki sem.

Persze a Soros-féle NGO módszertana sem tekinthető éppen olyannak, ami megfelelne bármilyen objektív vizsgálat mércéjének, így „kutatásnak“ is bajos volna nevezni. Valójában egy politikai pamfletről beszélünk, a „kutatás“ ugyanazon eufemizmus-készlet része, mint az, hogy az általuk vizsgált médiumokat függetlennek nevezik.

Tükorországban, ugye, semmi sem úgy van, ahogy elsőre kinéz.

Először is, kizárólag balliberális médiumokról van szó, amelyek képviselőivel Soros alkalmazottai beszélgetnek. Másodsorban az elmondott történetek ellenőrizhetetlenek, így nem esnek nagyobb súllyal latba, mint akármelyik pletyka a Lila akác közben. Ahogy azt az állítólagosan elnyomott médiumoktól is megszokhattuk, a Soros-szervezetek is „egy ismerősöm (többnyire egészségügyi dolgozó) ismerőse mesélte, hogy…“ kezdetű történetekkel házalnak, amelyben a magyarországi médiaviszonyokat horrorisztikusnak festik le (az egészségügyieket nemkülönben). Mindeközben a tapasztalat már az EP-beli újságlóbálás óta ugyanaz, hogy a nagy elnyomásban immár tíz éve egyetlen újságíró sem sérült meg. (Hacsak nem számítjuk a beszámolóban is szereplő hiúsági sérelmet, hogy ti. „az ÉN kérdéseimet nem olvassák föl!“ De ez talán ugyanúgy nem felel meg a jogsérelem kemény kritériumának, ahogy maga a dokumentum sem egy „kutatás“ kritériumainak.)

A Soros-szervezet politikai pamfletje azt is sérelmezi, hogy a kormánypárti vagy jobboldali média a „független“ médiumokat hitelteleníti. Ezt a munkát viszont a jobboldali médiának egyáltalán nem kell elvégeznie, hiszen a „függetlennek“ nevezett média napról napra rendkívül sikeresen hitelteleníti saját magát. Ha azóta el nem tüntették, nyugodtan nézze meg mindenki, márciusban a függetlennek gúnyolt médiumok milyen pánikkeltő cikkeket jelentettek meg arról, hogy Magyarország nem lesz kellőképpen felkészülve, súlyos hiány lesz védőfelszerelésekből, különösen lélegeztetőgépekből - ma már arról cikkeznek, hogy a beszerzett védőfelszereléseknek csak a töredékére lesz szükség, meg arról, hogy nem a lélegeztetőgépek száma a fontos. A múlt ugyanis gyorsan változik a haladó médiában, a tényektől a függetlenek gyorsan tudnak függetlenedni.

Az álhírekben és rémhírekben utazó függetlennek gúnyolt médiumok remek szövetségesei a Soros-féle NGO-k és az ellenzéki politikusok. (Utóbbiak közül akadt olyan, akinek épp egy nagyobb kínai szállítmány érkezésének napján sikerült azt mondania nagy nyilvánosság előtt, hogy a szomszédos országokkal ellentétben hozzánk nem érkeznek védőfelszerelések.)

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a haladó médiumok most kezdtek bele a nagyüzemi fake news-gyártásba. Eddig is ezt művelték, féligazságokkal és egyszerű hazugságokkal vezették félre a közvéleményt. Más kérdés, hogy a járványhelyzet nem tekinthető normális helyzetnek, így kicsit nagyobb a tétje a hamis hírek terjesztésének. És az olvasók szemében is sokkal nyilvánvalóbb, mit űznek a haladó médiumok - ezért is hisztériáznak, és ezért mozgósították a teljes hálózatot.

A hiteltelenítésben tehát a balliberális médiumok nem szorulnak semmiféle segítségre, önmagukat hiteltelenítették. És mivel többszörösen igazolták, hogy nem tekinthetők megbízható hírforrásoknak, semmiféle veszteség nem ér bennünket akkor, amikor a koronavírusról szóló hírek és információk nem az ő sajátos „szűrőjükön“ keresztül ér el hozzánk.

Ami pedig a Soros-szervezet szólásszabadság iránti álságos aggodalmát illeti: egyetlen emberbe akarták belefojtani a szót az utóbbi időben, és az nem balliberális/haladó újságíró volt, hanem a Századvég Alapítvány jogi szakértője, Lomnici Zoltán. Ismert, Lomnicit egy DK-s politikus jelentette föl Soros Györggyel kapcsolatos véleménye miatt. A Soros-hálózat egyetlen szereplője sem kívánta védelmébe venni Lomnici Zoltánt, nem kívánták deklarálni, hogy a szólásszabadsághoz való joga sérthetetlen.

(Hasonlóképp szelektíven működik a hatalomellenőrző funkciójuk. Amikor a haladó médiumok érzékeny személyes adatokat követeltek az operatív törzstől, a Soros-féle NGO-k nem figyelmeztették őket a személyes adatok védelmére (ilyenkor, ugye, a „negyedik hatalmi ág“ nem hatalmi ág, nem kell ellenőrizni). Hasonlóképpen nem toporzékoltak amiatt, hogy a főpolgármester - szemben az országgyűléssel - valóban rendeleti kormányzást vezetett be. Amiatt sem nagyon hallottunk aggodalmakat, hogy a főváros miként él vissza hatalmával, nemcsak a rendeleti kormányzás bevezetése miatt, hanem hogy a főpolgármester stratégiai főtanácsadójának neve hogy kerül szerzőként a Pesti úti idősotthon vezetőjének levelére.)

Jól látszik, hogy amint főnökük kerül célkeresztbe, egyáltalán nem fontos nekik a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság. Sőt: mozgósítják a teljes hálózatot, és mindent megtesznek azért, hogy elhallgattassák azokat, akiknek politikai vitájuk van Sorossal. A DK-s politikus feljelentése új szintre emeli ezt, és emlékeztet a perlési politizálás gyakorlatára. Az Egyesült Államokban tesztelt módszert arra dolgozták ki a különböző liberális NGO-k, hogy a választók meggyőzése nélkül, azaz mindenféle választási mechanizmust kikerülve, tudják érvényesíteni és másokra rákényszeríteni akaratukat. A politikai ellenfelek kemény jogi eszközeivel történő elhallgattatását is tesztelik már, lásd Tommy Robinson esetét az Egyesült Királyságban.

Ezzel a módszerrel nincs szükség megnyerni a választók bizalmát, egyszerűen csak a bíróságokon keresztül el lehet hallgattatni a politikai ellenfeleket. A mindenféle felhatalmazás nélkül történő politikai befolyásolásnak már megvannak a külföldön kipróbált módjai, most pedig bővítik a hazai repertoárt tesztüzemben.

Szó sincs arról, hogy a Soros-szervezeteket érdekelné a szólásszabadság eszméje. Soha senkit nem vesznek védelmükbe, akik bírálják az általuk képviselt irányvonalat. A Soros-szervezetek, valamint a velük szövetséges médiumok és pártok semmi mást nem tesznek, csak teljesítik a megrendelő akaratát: ennek pedig része a kritikus hangok kiiktatása. Az nem újdonság, hogy az NGO-k politikai szervezetek, amelyek demokratikus felhatalmazás nélkül teljesítenek politikai megrendeléseket.

Az újdonság az, hogy már elkezdték bevetni a zsarnokibb eszközöket.

Szerző: Megadja Gábor, a Századvég vezető kutatója