Felismeri, hogy milyen állat lábát látja a képen?
Ez egy szúnyog lába, 800-szoros nagyításban
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Az állatvilágban a lábak elképesztően sokféle formát ölthetnek és lenyűgöző adaptációkkal rendelkeznek. Néhány élőlénynek olyan erős karmai vannak, amelyek briliáns módon fúrják az alagutakat, míg mások éles, ívelt karmokkal kapják el és ragadják meg a gyorsan mozgó zsákmányt vagy épp mérges tüskéket vethetnek be a riválisok és ragadozók legyőzésére. Akár ásóeszközként, akár vadászatra használják őket, az állatok lába néha meglehetősen furcsának tűnhet. Mi most megmutatjuk erre a legérdekesebb példákat!
A gekkók dacolnak a gravitációval, a tapírnak pedig több patája van
Sok állatnak van patája, de tudta-e, hogy a tapírok valamennyi lábán több pata is van? Ezek az állatok leginkább Dél-Amerikában és Ázsia egy részén őshonosak. Szoros rokonságban állnak az orrszarvúakkal, és jól ismerhetjük őket az elefántszerű, mini törzsükről. Ám a lábuk is nagyon szokatlan.
Az elülső lábukon négy, a hátsó lábukon három lábujj van és az összes lábujjat extra erős körmök borítják, amik nagyon kicsi patákra hasonlítanak.
A tapírlábak emellett „mezaxonikusak", ami azt jelenti, hogy a középső lábujj a legnagyobb és a láb tengelyét képezi. Az elülső lábon lévő egy ujj jóval kisebb, mint a többi, és az állat általában csak akkor használja, amikor puha, sáros talajon halad.
A gekkók nem azért tudnak függőlegesen falat mászni vagy akár fejjel lefelé lógni, mert a lábujjaik ragacsosak vagy tapadókoronggal lennének ellátva.
Leginkább azért, mert több száz, apró szőr borítja őket: ezek az úgynevezett gócok vékonyabb szálakra ágaznak el, és ezekben a szőrszálakban lévő elektronok az elektromágneses vonzerőn keresztül kötődnek a más felületeken lévő molekulákhoz.
Ez teszi lehetővé a gekkó számára, hogy elég gyorsan „rögzítse és eltávolítsa" a lábát ahhoz, hogy járni tudjon a függőleges felületeken is.
A gekkólábak ihlette találmányok segíthetik az embereket az épületek tervezésében és karbantartásában, de egy egészségügyi szalagot is ihlettek, amely képes biztonsággal lezárni a sebeket.
Hegymászó alpakák és kecses orrszarvúak
Az alpakák masszív lábujjai és szőrös lábai segítenek az állatoknak boldogulni a nagy magasságban fekvő Andok-hegységben található területeken. Ezek a háziasított kérődzők a tevefélék családjába tartoznak, ahová a tevéket, dromedárokat, lámákat, a guanakókat és a vikunyákat is sorolhatjuk. Hogy mi a közös bennük?
Valamennyiüknek mindössze két lábujja van, amit puha talppárna és robusztus köröm borít.
Az alpakák körme ráadásul folyamatosan növekszik, amit a sziklás talajon járva koptatnak.
Az orrszarvúk méretüket tekintve meglepően csinos lábakkal rendelkeznek: ezek az impozáns állatok akár 4,6 méter hosszúak is lehetnek és 2400 kilogrammot is nyomhatnak.
Ám terjedelmes fejüket és hatalmas testüket olyan lábak „támasztják alá", amelyek összehasonlításban egyenesen aprónak látszanak,
különösen ha a nagyobb szárazföldi emlősök, például az elefántok szilárdabb végtagjaival vetjük össze őket.
Az orrszarvú lábai kör alakúak és három lábujjal rendelkeznek; amikor járnak, akkor nagyobb nyomást nehezedik a csípőre, ami furcsa, és ezt még nem igazán értjük
– mondta John Hutchinson, az evolúciós professzor, a Royal Veterinary College Szerkezet- és Mozgólaboratóriumának kutatója a LiveScience online tudományos portálnak.
Pikkelyes szúnyogok és mérges kacsacsőrű emlősök
Egy izgalmas fotó járta be 2017-ben a világhálót: az emberek csak úgy kapkodták a fejüket és nem tudták kitalálni, hogy mit láthatnak rajta. Első ránézésre egy zsindelyes szárból egy rózsaszínű, bajusz alakú tárgy furcsa örvényei bukkantak elő, amely bizarr szerkezetek között pihent.
A titokzatos képről később kiderült, hogy egy szúnyog lába: nem kisebb, mint nyolcszáz szoros felbontásban.
Steve Gschmeissner fotós olyan figyelemre méltó részleteket rögzített pásztázó elektronmikroszkóp segítségével, mint a pulvillus (egy bizonyos „öntapadó párna"). A képet a Royal Photography Society International Images for Science versenyen is elismerték.
Más kérdés, hogy találunk-e bármit a kacsacsőrű emlősökön, ami nem furcsa? Hiszen pont úgy néznek ki, mintha egy őrült tudós varrta volna össze őket tréfaként különböző állatok testrészeiből:
lapított, hódszerű farkuk van, valamint karcsú és szőrös testük, illetve uszonyos lábuk, amelyet mintha kölcsönvettek volna egy tőkés récétől.
És ha mindez nem lenne elég furcsaság: miközben valamennyi emlős elevenszülő, a kacsacsőrűek ezzel szemben petét raknak. De térjünk vissza a lábukra: a hímek méreggel teli, hegyes sarkantyúkat növesztenek, amelyeket a tudósok szerint a párzási időszakban használhatnak, a felbukkanó riválisokkal folytatott harc során.
A kétujjú strucc és a vízen járó baziliszkusz
A strucc lábai olyan hatalmas méretűek, hogy gyakran hasonlítják össze azokat ma már kihalt, húsevő dinoszauruszok lábaihoz, amelyek évmilliókkal ezelőtt éltek. Ezeknek az állatoknak összesen kettő ujja van, miközben az összes többi madárnak három vagy négy jutott.
Az egyik lábujj sokkal nagyobb, mint a másik, és egy olyan karommal van felvértezve, amely akár tíz centiméter hosszú is lehet.
A strucc robusztus lábaival halálos rúgásra is képes és több mint 30 percig tud különösebb megerőltetés nélkül futni, 60 kilométeres óránkénti sebességgel.
A baziliszkusz leginkább figyelemre méltó képessége az, hogy látszólag képes a vízen járni:
a szokatlan alakú lábainak sebességével és egy különös lapátmozgással tudja könnyedén átszelni a vizes felületeket.
Annak érdekében, hogy az állat ne süllyedjen el, futás közben gyorsan, köpülő mozgással kavarja a lábát, amivel olyan légzsebeket ragad meg, amelyek segítenek a víz felszínén tartani
– írja az American Museum of Natural History.
Karmos ágyú és masszív hárpia
A hárpia (Harpia harpyja) világ második legnagyobb termetű sasfaja. A sötét tollú és halványszürke arcú vadász lenyűgöző látványt nyújt.
A hárpia a legnehezebb és legerősebb ragadozó madár, amelynek a karma és a csőrei roppant erősek
– tájékoztatott a San Diego Állatkert. – Vadászati sikerük nagy részben a masszív, ívelt karmainak köszönhető, amelyek akár hosszabbak is lehetnek, mint egy grizzly medve karmai.
Erőteljes lábukkal akár a nagyobb súlyú zsákmányt is képesek elkapni: majmokra és lajhárokra vadásznak, a kisebb emlősöket és madarakat is megfogják.
Eközben az óriástatu (Priodontes maximus) első ránézésre pont úgy fest, mint egy páncélozott gyalogos katona. Az állat bőre rendkívül durva: a hátán és a fején sávokba rendeződött csontos lemezek találhatók, míg a farka erős és páncéllal borított, amit támadás esetén védekezőeszközként szolgál.
A tatu mellső lábán öt, tekintélyes méretű karom van, ezekből a középső eléri a húsz centimétert.
A páncélosok ezeket a hatalmas karmokat arra használják, hogy beássanak a termeszek várába táplálékot keresve vagy épp megpihenjenek ott, ahol akár tizenkilenc órát is képesek nagy nyugalomban aludni.