Az egész úgy kezdődött, hogy egy férfi félmeztelenül csirkefarhátat sütött a rakparton
- Takarodj anyádba innen te hülye patkány, amíg szépen mondom!
- Nekem te ne pofázzál, ki a pöcs vagy te? Kopj már le! Mi közöd hozzá?! Azt csinálok, amit akarok! Ha akarom, elkenem a szádat, te senki!
Naponta hallhatunk ilyen és ehhez hasonló szóváltásokat aluljárókban, parkokban, buszmegállókban, boltokban. Bárhol. Az alábbi történet is alakulhatott volna így. De nem így alakult.
Először vegyük szemügyre a történet főszereplőit. Van egyszer ez a titokzatos úr:
A másik oldalon pedig itt vannak ezek a mosolygós polgárőrök:
És akkor most következzen a sztori!
Egyesek tudnak élni
– kezdi Facebook-bejegyzését a Budapesti Polgárőr Egyesület. A szervezet tagjai június 7-én is, mint minden hétvégén segédkeztek a rakpart lezárásában a Garibaldi utcánál. A szokásosnak induló szolgálat azonban különös irányba fordult. Innentől a polgárőröké a szó:
„A kollégák éppen zárták a rakpartot, amikor egy kerékpározó hozzájuk gurult és megállította őket – kezdte Nagy Attila polgárőr. – Az illető elmondta, hogy látott egy félmeztelen férfit a rakparton, aki tüzet rakott. Mivel a zárást végző polgárőrök nem mozdulhattak el, így rádión riasztottak minket, mi pedig azonnal siettünk a helyszínre. Hamar megtaláltuk a férfit és lementünk hozzá. Elmondtuk neki, hogy itt nem lehet tüzet rakni, így megkérjük, hogy vízzel locsolja le. A férfi együttműködő volt, szóba elegyedett velünk. Elmondta, hogy ő ózdi és ott helyben mindig vízparton sütöget, majd hozzátette, hogy megértette a kérést, de megkérne minket, hogy az utolsó csirkefarhátat, amit készít, hadd fejezze be. Engedékenyek voltunk, és a felügyeletünk alatt befejezhette, majd lelocsolta a tüzet és megebédelt..."
Hogy ezek alapján van-e remény arra, hogy az emberek az ügyes-bajos dolgaikat békével és egymás megértésével rendezzék?
Van.