szerző:
Tetszett a cikk?

Kevés ügyben tudott a Fidesz olyan alapos, hatékony, igazi újdonságokat hozó reformer lenni, mint a magyar korrupció átalakításában. A NER tíz évét összegző sorozatunk mostani részében az előző évtized korrupcióval foglalkozó kutatásait mutatjuk be: ha ezeket egymás mellé rakjuk, látjuk, hogyan épült teljesen új alapokra a rendszer.

10 éves a NER
2010-es kétharmados győzelme után Orbán Viktor meghirdette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A NER most tíz éves, a Fidesz ez idő alatt teljesen átalakította a demokratikus intézményrendszert. A rendszer azóta megszilárdult, a Fidesz pedig 2018-ban a harmadikos kétharmados győzelmét aratta. Cikksorozatunkban a NER 10 évét tekintjük át, kövessen minket!
Friss cikkek a témában

Ritkán látni annyira szomorú számokat, mint amiket szerda este az Európai Bizottság közzétett. Mostanra összesítették ugyanis a korrupcióról készített 2019. decemberi Eurobarométer felmérés eredményeit, és arra jutottak:

az egész EU-ban a magyarokat zavarja a legkevésbé a korrupció.

Egész pontosan amíg az EU-polgárok 69 százaléka tartja elfogadhatatlannak a korrupciót, nálunk ez az arány 38 százalék.

Pedig nem arról van szó, hogy a magyarok azt hinnék, nálunk nincs is korrupció:

  • 87 százalék szerint az országban széles körben elterjedt a korrupció,
  • 57 százalék szerint nőtt is az elmúlt három évben,
  • 77 százalék véli úgy, hogy ez az üzleti kultúránk része,
  • 73 százalék pedig egyenesen azt gondolja, az üzleti siker egyetlen módja az, ha vannak politikai kapcsolatok.

Vagyis egész egyszerűen úgy néz ki: tudjuk, hogy korrupt országban élünk, de megszoktuk.

„A piac türelmetlen, és mihamarabbi hatékony fellépést vár a kormánytól”.

Ez a mondat a Transparency International (TI) 2010-es korrupciós jelentésében szerepelt. Joggal vártuk akkoriban, hogy az újonnan hatalomra került kormány majd más utat jár be, mint az elődeik, hiszen az MSZP-s vezetésű kormányokat is sokan érezték korruptnak.

Túry Gergely

2009-ben a Bajnai-kormány minimálisan javított a Gyurcsány-korszak végének számain, a TI listáján az EU 11. legkorruptabb állama voltunk. Az akkori kutatások egyetértettek abban, mi a gond oka: túl enyhe büntetésekkel megúszható a korrupció, és a szoros kapcsolati hálók akadályozzák a javulást. Ilyen helyzetben vette át a hatalmat a Fidesz.

Ők aztán valóban egészen újat hoztak: szisztematikusan, hosszú évek kitartó munkájával teljesen átépítették a korrupció rendszerét. A Transparency a 2019-es jelentésében már úgy fogalmazott: „A korrupció a rendszer része lett, és nem mellékhatása”. Az eredmény látszik a számokon is: most már az EU második legkorruptabb országa vagyunk, már csak Bulgáriában rosszabb a helyzet.

2010–2014: Az állam foglyul ejtése

A 2010-es évek első felének korrupcióval foglalkozó anyagaiban az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a state capture. Ezt az állam foglyul ejtésének szokás fordítani, de sokkal precízebb, ha körülírjuk:

a politikusok nem megsértik a törvényeket, hanem saját érdekeiknek megfelelően átírják azokat.

Ennek az egyik eleme az volt, hogy azokba a szervezetekbe, amelyeknek a feladata a gazdaság tisztaságának ellenőrzése, a NER iránt elkötelezett embereket neveztek ki – állt szinte minden akkori korrupcióelemzésben.

Domokos László
Túry Gergely

Példaként gyakran felhozták az Állami Számvevőszéket, amelynek 2010-ben Domokos László addigi fideszes képviselő lett az elnöke, a Legfőbb Ügyészséget, élén Polt Péter egykori fideszes képviselőjelölttel, valamint azt, hogy 2015-ben átalakították a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetését, az elnöksége államtitkári feladat lett. Nem maradt ki a törvények átalakítása sem, az információszabadságról szóló törvény 2013-as átírásával például bevezették a „visszaélésszerű adatigénylés” fogalmát, 2015-ben pedig fizetőssé tették az adatigénylést. Meghoztak olyan törvényeket is, amelyek egy-egy területen növelték a korrupciós kockázatot, sokat emlegetett példája ennek a tao-rendszer átalakítása vagy a trafiktörvény, még később a letelepedési államkötvények rendszere.

Az első lépések között tették átláthatatlanabbá a közbeszerzéseket is. 2011-ben döntöttek úgy, hogy ha egy tender értéke nem éri el a 25 millió forintot, akkor hirdetmény nélküli eljárást lehet lefolytatni. Nem sokkal később az Átlátszó gyűjtötte össze, hogy az eredmény az lett, ami várható volt, a rendszer első három évében közel hatmilliárd forintot osztottak szét 24,9 milliós pályázatokon. Az abszolút bajnoka ennek a Győri Törvényszék volt, amely az épületét öt darab, egyenként 24 999 999 forintos hirdetmény nélküli közbeszerzéssel újíttatta fel, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pedig a korrupció megelőzésének PR-kommunikációs feladataira kötött szerződést 24,9 millióért.

2014: Kinyílik a brüsszeli pénzeszsák

Egy meggyengült intézményi rendszer fogadta azt, hogy 2014-ben elkezdődött az új uniós költségvetési ciklus. Természetesen már a 2007–2013-as időszak pénzeire is lehetett pályázni, de az igazán nagy pénzszórás ekkor kezdődhetett. Abban teljes a szakértők egyetértése, hogy a korrupciós kockázatokat jól mutatja, mennyi közbeszerzés zajlik egyetlen pályázóval –

nálunk 2019-ben 42 százalékban nem volt verseny.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF arra jutott, hogy 2014 és 2018 között egy országban sem volt annyira magas az elcsalt EU-pénzek aránya, mint itt. A vizsgált négy évben ide utalt uniós támogatások közel 4 százalékát visszakérték, ami közel a duplája a listán második Szlovákia arányának.

2013–2020: Elveszíti közpénz jellegét

Az elsőként a Transparency 2015-ös beszámolójában jelent meg, hogy a magyarországi korrupció lényege a közpénzt magánpénzzé alakítani. Egy évvel később már jogi szöveggé vált ugyanez – Bánki Erik fideszes képviselő az MNB alapítványainak vagyonáról szóló törvénymódosító javaslatba írta bele, hogy „az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét”.

Bánki Erik
MTI / Kovács Attila

Más esetekben még csak törvényt sem kell írni, elég a közbeszerzéseken kiszórni a pénzt. Mindezt teljesen törvényesen lehet megtenni, hiszen néhány kormányközeli nagyvállalkozó cégei mostanra már elég erősek lettek ahhoz, hogy a riválisaiknál jobb ajánlatokat tudjanak adni.

A Corruption Research Center Budapest nemrég publikált felmérésében úgy számolt: az MGTS+, azaz „Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Simicska és társaik” kódot kapó kormányközeli cégek 2005 és 2010 között a közbeszerzéseken kiosztott pénz 0,4-1,8 százalékát nyerték el, 2013-ban már 17 százaléknál tartottak, 2019-re 21 százalékig jutottak, idén január és április között pedig 27 százalékon álltak.

Orbán Viktor és Garancsi István
Túry Gergely

Ma pedig ott tartunk, hogy a Válasz Online számítása szerint a NER mai kedvenc vállalkozói 2015 óta legalább 220-230 milliárd forint hasznot értek el 2015 óta, ami hétszer annyi, mint amennyinek Simicska Lajos cégei 2015 előtti hasznát becslik.

A bíróságok még kitartanak

Akadnak azért pozitívumok is. Azt a Transparency legfrissebb, 2019-ről szóló jelentése is kiemelte, hogy a bíróságok még őrzik az autonómiájukat, sőt, néha az ügyészség sem hagyja futni a kormánypárti képviselőket – igaz, eddig csak vádemelésig jutottak el. Azt a téma szinte minden szakértője elismeri, hogy a politikán kívüli korrupció kezelésével nem állunk rosszul, a NAV sikeresen fehéríti a gazdaságot, de rendőrségi vesztegetésből is kevesebb van, mint eddig.

A jövő: Üzenjünk Brüsszelnek!

Az, hogy valami nincs rendben Magyarországon, feltűnt az uniós döntéshozóknak is. Egyre többen vetik fel azt, hogy a jogállamisághoz kellene kötni az EU-támogatásokat – a magyar kormány ezt nem meglepő módon elutasítja, de még nagy viták lesznek erről, amíg el nem készül a következő EU-s költségvetés. A kormány szerint a szuverenitásunkat sértené ez meg. Ugyanezt az érvet vették elő akkor is, amikor az uniós ügyészség létrehozásáról volt szó. Jelenleg az OLAF csak javaslatokat tehet, a vádemelésről a nemzeti ügyészség dönt. A Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) múlt héten közzétett jelentéséből pedig az derült ki: két ország van csak, ahol még annál is kevésbé foglalkoznak a korrupcióellenes javaslatokkal, mint itt.